Az élősködők olyan heterotróf élőlények, amelyek a gazdaállat testének anyagaiból táplálkoznak, szervezetének működését gyengítik, ellenállóképességét csökkentik, s gyakran tünetekkel jellemezhető betegséget okoznak. A külső élősködőket ektoparazitáknak (epizoáknak), a belső élősködőket pedig entoparazitáknak (entozoáknak) nevezzük.

A külső- és belső paraziták a környezetből származnak, legtöbbször behurcolással kerülnek be, de egyes esetekben akár eleve jelen vannak, s csak a legyengült szervezetben okoznak kárt. Az élősködők ellen csak úgy védekezhetünk, ha életmódjukat ismerjük.

Tengerimalacnál bőrbetegséget leginkább a bőr alatt meghúzódó atkák, a bőrre, szőrszálakra telepedő élősködők és a bőrgombák okoznak. A fertőzött kisállat ilyenkor a megszokottnál gyakrabban vakarózik, a szőre nagyobb mennyiségben hull. Gyakran nehéz meghatározni, hogy a tengerimalac melyik parazitával fertőzött, nagyobb mennyiségben történő szőrhullás akár más betegség (C-vitaminhiány, hormonzavar, bakteriális fertőzés*, fehérjeszegény táplálék**), vagy egyes esetekben mechanikai okok (szőrrágás, dörzsölés***, szőrtépdesés) következménye is lehet, ezért az állatorvosi kivizsgálás mindenképpen javasolt.

* Az egysejtűek bizonyos bőr- vagy egyéb betegségek okozói lehetnek. Ilyen pl. a kokkuszok (gömb alakúak) csoportjába tartozó Staphylococcus (gennykeltő baktérium). Fertőzés esetén a tengerimalac bőrén gyulladás, szőrhullás jelentkezik (tudnunk kell, hogy puszta jelenléte nem okoz megbetegedést, csak ha a szervezet részéről bizonyos hajlam, fogékonyság mutatkozik).

** A fehérjékre, mint szövetképzőkre feltétlenül szükség van, ezt a táplálékban semmiféle más anyag nem helyettesítheti. A 15 %-nál (CP) kevesebb fehérjét tartalmazó étrend egyéb problémák mellett szőrhullást is eredményezhet (forrás - John E. Harkness & Joseph E. Wagner: "The Biology And Medicine Of Rabbits And Rodents").

*** Az elülső lábaknál, a belső felületen egy viszonylag kis terület szőrnélküli, ha e helyen a bőr egészséges, a kopaszság nem betegség, hanem a gyakori tisztálkodás, mosakodás következménye.

A felnőtt hím tengerimalac hátsó felén, a farokcsont fölött egy kis területen zsírszerű képződmény vehető észre, ez egy kivezetőcsővel bíró mirigy váladéka (leírás itt). Ha e területen a szőr kihull és/vagy a bőrön elváltozást veszünk észre, forduljunk állatorvoshoz.

A tengerimalacnál előforduló élősködők legtöbbje specifikus fajta, csak a tengerimalacon él, s egy másik állatfajra vagy az emberre nem jelent veszélyt. Ilyen a Trixacarus caviae (atka), Gliricola porcelli (tetű), és a Chirodiscoides Caviae (atka).

Az atkák (Acari-k) szabad szemmel alig, vagy nem látható alsóbbrendű állatok. Testük pókszerű, szelvényezetlen. Általában négy pár lábuk van, s két pár (különlegesen módosult) szájszervük, amelyek szúró ormánnyá alakultak. Egy részük félig-meddig, más részük teljesen élősködő.

Trixacarus caviae (bőratka) - angol nyelven „Sellnick mite”, vagy „Mange mite” néven ismert. Rendkívül veszélyes élősködő, a tengerimalac rendszerint egy fertőzött tengerimalaccal való kontaktus során, vagy - kellő körültekintés hiányában - akár a peték behurcolása által fertőződik. Ezek a paraziták a megtámadott szervezetet ritkán hagyják el (dörzsölés, kefélés által néhány példány lehullhat). Új gazdaállatot rendszerint csak túlszaporodás, vagy a fertőzött kisállat halála esetén keresnek. Mivel ezek az atkák csak tengerimalacokon élnek, szaporodnak, megfelelő gazda hiányában általában 3 hét alatt elpusztulnak. Ugyanakkor a peték, melyek a bőr alatti járatokban húzódnak meg, akár a szabadban is hosszú ideig életképesek maradnak. A Trixacarus caviae élősködő az egészséges kisállat szervezetében tünetmentesen is jelen lehet, s benne akár hónapokig, évekig lappanghat, úgy, hogy csak valamilyen ellenállóképességet csökkentő hatásra (stresszhelyzetben, fialás előtt - a vemhesség utolsó heteiben - , vagy egy bizonyos betegség során) lobban fel. Ilyenkor a legyengült szervezeten gyorsan elszaporodik, s kezeletlenül a tengerimalac előbb-utóbb elpusztul. A kifejlett példányok a bőr felületén találhatók, párzás után a nőstény a felbőr alá befúródva 1-2 cm hosszú járatokat ás magának, s ezekbe 3-4 tojást rak. A hím életének legnagyobb részét a bőr felszínén tölti, s a nőstényhez viszonyítva rövidebb ideig él. A tojásból 3-10 nap alatt kelnek ki a lárvák, lassan kifejlődnek, végül a bőr felületére kerülnek, itt párzanak, majd a ciklus újra ismétlődik. Az iszonyatos viszketést a bőrben meghúzódó lárvák rágcsálása okozza, a tengerimalac emiatt valósággal szenved (!). Leginkább a test törzsén, a hátsó lábak között, vagy a fülek, illetve a nyak környékén jelennek meg, kezdetben egészen kis területen. Ezek az atkák szabad szemmel nem láthatók, testhosszuk 0, 2 - 0, 3 mm-es, gömbölyű, lábuk rövid. A bőrön gyakran pontszerű (korpaszerű) parányi kitüremkedések, gömböcskék fedezhetők fel (ezek a bőr alatti atkák, peték). Kezdeti tünetként a bőr kipirosodik (világos szőrű állatoknál jól látható), a fertőzött részeken a szőr erősen ritkul, pörk keletkezik, vakarózás következtében a bőrön sebek, allergiás gyulladások, kéregszerű képződmények jelennek meg. A bántalom idültté válásával a bőr megvastagszik, a tengerimalac lassan dehidratálódik, s a nagy fájdalom miatt étvágytalanná válik. Súlyos (elhanyagolt) állapotban az epilepsziához hasonló tünetek (rángatózás, görcsös rohamok) jelentkeznek nála. A bőr alatt meghúzódó (Trixacarus caviae) élősködők ellen nagyon jónak bizonyult a bőr alá beadott Ivermectin (Ivomec) injekció, melyből kölyöknek és növendék tengerimalacnak 0, 1 ml-t, felnőtt tengerimalacnak pedig 0, 2 ml-t kell adagolni (ha 0, 1 ml=0, 1 mg Ivermectin). Ezt a kezelést 10 nap után még egyszer ismételni kell, hogy az élősködők petéiből kikelt paraziták is elpusztuljanak. A fertőzött tengerimalac közelében lévő társa is kezelést kap, akkor is, ha tünetmentes. A kezelés vemhes nőstényeknél is alkalmazható.
Az Ivermectin (Ivomec) csak az állat súlyának megfelelő dózisban adható, a nagyobb mennyiségben történő adagolás súlyos mellékhatásokkal, vagy akár halállal végződhet. Minden egyes esetben állatorvos tanácsát érdemes kikérni, mert az Ivermectin többféle csomagolásban és koncentrációban (!) kapható. Az Ivermectin adagolása mindig az állat súlyát figyelembe véve történik (ez mg/ttkg-ban megadott érték, ahol a mg az Ivomec adagot, a ttkg pedig az állat súlyát jelenti). Pl. ha a birkák számára gyártott Ivermectint választjuk, ennek koncentrációja 0, 8 mg/ml. Ebből 0, 25 ml adag 0, 2 mg Ivermectint tartalmaz, ez a dózis egy 1 kg testsúlyú tengerimalac számára megfelelő és biztonságos (vagyis 0, 2 mg Ivermectin/1 kg testsúly).
Az Ivermectin egyes esetekben topikus (helyi, külsőleg ható) gyógyszerként is alkalmazható, de csak akkor ha az állatorvos ezt speciel ajánlja (ilyenkor a tengerimalac súlyának megfelelő adag a fülek mögötti szőrnélküli helyre kerül).
E gyógyszer rendkívül hatékony, ha a tengerimalac állapota továbbra sem javul (rendszerint a viszketés már a kezelést követő első napokban megszűnik, s a bőr két héten belül teljesen meggyógyul), lehet, hogy gombafertőzésben, vagy egyéb betegségben szenved. Ebben az esetben az adott kórképnek megfelelő kezelést kell alkalmazni (néha a tengerimalac akár több betegségben is szenvedhet). Fertőzés esetén a karmok gondozása még nagyobb figyelmet igényel, a szakszerűen és rendszeresen vágott karmok a bőrt kevésbé sértik. A gyógyszeres kezelés mellett a kisállat szervezetének ellenállóképességét is erősítenünk kell, a különböző bőrbetegségben szenvedők az egészségesekhez viszonyítva kétszer annyi C-vitamint (C-vitaminban gazdag táplálékot) igényelnek. Egyes korábbi jelentésekben Sarcoptes scabiei rühatkával vagy Notoedres muris atkával fertőzött tengerimalacokról számoltak be. Mivel hasonlóak, ezek az atkák könnyen összetéveszthetők, Harkness és Wagner szerint a jelentésekben szereplő fertőzéseket szintén Trixacarus atka okozta.

Chirodiscoides caviae (szőratka) - a tengerimalac szőrén, ennek is a bőr felőli részén található, ide rakja tojásait. Ha kezünkkel a szőrét a tövénél megtapogatjuk, a tojások érezhetők, és szabad szemmel is láthatók. A tengerimalacot megtámadó élősködők közül ez az egyik legártalmatlanabb atka, mivel csípése nem okoz gyulladást vagy egyéb tüneteket, csak enyhe viszketést. Habár aránylag veszélytelennek tűnik, néhány esetben súlyos következményekkel járhat, ezért mindenképpen irtanunk kell. Nagyságuk kb. 0, 5 mm (a felnőtt egyedek és a peték szabad szemmel is láthatók), s főképpen a tengerimalac hátsó felén (a csípőn, a faron) telepednek meg. Ezt az atkát egyesek „Static lice”-nek, vagyis helyben maradó (nem mozgó) tetűnek is nevezik, a jelző azonban a szőrön megtapadó petéket illeti. A fertőzés rendszerint közvetlen érintkezéssel történik. A tengerimalacot élősködők elleni macskasamponnal fürdetjük, heti egy alkalommal, három héten keresztül. Fontos, hogy a ketrecet, házikót, a rajtunk lévő ruhát stb. is fertőtlenítsük. Egy másik tengerimalacra a meg nem mosott kézzel is átvihető, ezért a higiéniai szabályoknak megfelelően járjunk el. Ez a parazita sem más állatra, sem az emberre nem jelent veszélyt, csak a tengerimalacon él, s ha gazdaállatot nem talál, nagyon rövid idő alatt elpusztul.

Cheyletiella Parasitivorax (szőratka) - a nyúl szőrében tanyázik, de kutyánál, macskánál, tengerimalacnál szintén előfordulhat. A tengerimalac bőrén húzódik meg, fehér (esetleg halványsárga) pici pontként észlelhető, sötétebb színű bőrön könnyen felfedezhető. Nagysága kb. 0, 3 mm, s főleg a rövid szőrt kedveli. A szőrzetben szabadon mozog, angol nyelven „Walking Dandruff”-nak, sétáló korpának nevezik. Az élősködők által termelt enzimek miatt a bőr felületén egy pici rész feloldódik, ebből táplálkozva a paraziták viszkető, kellemetlen (!) érzést okoznak a tengerimalacnak. E helyen a szőr is kihull, majd kéregszerű képződmény keletkezik. Az emberre nem veszélyes, de ha az élősködők által termelt enzimmel kontaktusba kerül (pl. megfogja ilyen helyen a tengerimalacot), bőre kipirosodhat. Nyulaknál e fertőzés nem mindig vehető észre, lehet tünetmentes, legtöbbször azonban a hátulsó felén, a vállán (nagyon ritkán a fején is) a szőr csomókban kihull, a megtámadott bőr itt enyhén vöröses színű lesz, s a kopasz területeken a bőr kissé zsírosnak tűnik, majd kéregszerű képződmények jelennek meg. Az élősködők mélyen a szőrzetben felfedezhetők, a korpához hasonlók, s általában minden állatnál viszketést okoznak. A macskánál, mivel gyakran tisztálkodik, a fertőzést nehezebb felfedezni. A Cheyletiella Parasitivorax atka életciklusa 21-28 nap. A peték nem pusztulnak el, ezért a tengerimalacot az élősködők elleni macskasamponnal heti egy alkalommal, három héten keresztül fürdetnünk kell, hogy a tojásokból kikelt élősködők is elpusztuljanak. A ketrecet, házikót, egyéb kellékeket fertőtlenítjük, és a közelében levő állatokat kezeljük.

Psoroptes cuniculi (fülatka) - leginkább a nyulak fülében található, de a tengerimalacok fülében is megél, szaporodik. Ha fejét gyakran vakarja, rázza, a fülében piszkos, vörösesbarna váladék keletkezik, lehet, hogy Psoroptes cuniculi által fertőzött. A csípés helyén gyulladás, pici (barnás) kéregszerű képződmény látható, ez alatt a bőr szőrnélküli, puha és nyers. Az atka, habár parányi, szabad szemmel is eléggé jól látható, gyakran kéregszerű képződmény takarja. A tengerimalac Ivermectin injekcióval történő kezelést kap, ezt 18 nappal később kell még egyszer megismételni, mert a "tojástól-tojásig" életciklus e parazitáknál hosszabb (kb. 21 nap). Ritkább esetben a külső füljáratban bakteriális fertőzés léphet fel (ez esetben antibiotikumos kezelést igényel), a közép- vagy belső fülbe átterjedhet, s ehhez szövődmények társulhatnak (ilyen a torticollis - ferde nyaktartás), ezért az orvosi kivizsgálás a megfelelő kezelés (!) érdekében mindenképpen ajánlott.

A Prostigmata rendbe tartozó Demodex caviae (szőrtüszőatka) a tengerimalac szőrtüszőiben él, s ott a faggyúmirigyek váladékát fogyasztja. A parányi - szabad szemmel nem látható - atka teste féregformájú, lábai (összesen 4 pár) rövidek, csökevényesek. Szeme és légzőszerve nincs (mivel sztigma nélküli, gázcseréje a testfelület egészén át történik). Jelenléte rendszerint nem (!) okoz klinikai tüneteket. A bőrprobléma legtöbbször valamilyen ellenállóképességet csökkentő hatásra jelentkezik (gyakran örökletes eredetű). Az egészséges immunrendszer az atkákat kontroll alatt tartja. Klinikai tünetek: a kisállat testén bőrgyulladás és/vagy kopaszodás vehető észre, ez párosulhat viszketéssel vagy jelentkezhet a nélkül is. Gennykeltő baktériumokkal felülfertőződhet. A bőrkaparék mikroszkóp alatti vizsgálatával az atkák jelenléte kimutatható. Kezelés: Ivermectin (Ivomec) injekció, melyet 8-10 nap után még egyszer ismételnünk kell. A ketrecet, a kellékeket és a tengerimalac által bejárt területeket (a sétáló- ill. játszóhelyeket) ecetes vagy enyhén (!) klórozott vízzel le- ill felmossuk. A bőrproblémás tengerimalac alá csak tiszta, steril - üzletből vásárolt vagy sütőben, magas hőmérsékleten sterilizált - almot helyezzünk, és azt gyakrabban cseréljük.

Gliricola porcelli - ez a tetű specifikus fajta, csak tengerimalacnál fordulhat elő. 1, 0 - 1, 5 mm nagyságú, fehér vagy fakósárga színű, megnyúlt testű, mozgékony élősködő. A szőrnek főleg a bőr felöli részén található, ide-oda járkál, ezért "Running lice"-nek, szaladgáló tetűnek is nevezik. Csípése erős viszketést okoz, a tengerimalac vakarózik, szőre kihull, és e helyen a bőr kérges lesz. Petéit a szőrszálakra ragasztja, leggyakrabban a fülek, a fej és a nyak körül található, erős fertőzöttség esetén a szem körül is megtelepszik. A fertőzés rendszerint közvetlen érintkezés útján, egy másik tengerimalaccal való direkt kontaktus, vagy a fertőzött környezetből származó eszközök, az ilyen tengerimalacot gondozó személy ruhája stb. által történik. Az élő gazdaállatot ritkán hagyja el. Egy másik ilyen élősködő az ovális testű, széles fejű, szintén szabad szemmel látható, 1, 0 - 1, 2 mm nagyságú Gyropus ovalis tetű. Megemlíthető még a Trimenopon hispidium tetű, amely tengerimalacnál csak nagyon ritkán fordul elő. Általában elmondható, hogy tengerimalacnál tetűvel ritkábban találkozunk (ápolatlanság, elhanyagoltság jele). Néha egy másik állaton (kutyán, macskán) élő tetű megfertőzheti, ha ilyen állattal kontaktusba kerül. A fertőzött állatot élősködők elleni macskasamponnal fürdetjük, s a környezetében lévő tárgyakat fertőtlenítjük. Ha nem szeretnénk megfürdetni, a kutyáknál, macskáknál már jól bevált Advantage bolhacseppet veszély nélkül alkalmazhatjuk. A testsúlynak megfelelő mennyiséget a fülek mögé, a szőrnélküli területre kenve, a tetvek 24 órán belül elpusztulnak. A bolhacsepp a később kikelő tetvekre is hat. Ha szükséges, a kezelés 30 nap után megismételhető. A tengerimalacot ez idő alatt ne fürdessük. Ez a szer atkák esetében nem alkalmazható.

Az élősködők elleni macskasampon a bőrön (szőrön) meghúzódó parazitákat elpusztítja, a fertőzött tengerimalacot olyan samponnal ajánlatos megfürdetni, amely kiscicáknál is alkalmazható. A leghatásosabb a 0,05 %-ban pyrethrint tartalmazó sampon, ebben általában Piperonyl butoxide és N-octyl bicycloheptene dicarboxamide is található. E két hatóanyag szinergikusan hat, az élősködők enzimtermelését gátolja. A szintetikus pirethroidot tartalmazó macskasampon szintén hatásos.

Extra erős vagy gyors hatású sampont sose használjunk, ez a tengerimalac szervezetére káros lehet.

A tengerimalacot úgy fürdessük, hogy közben biztonságban érezze magát, ne féljen. A szemek, a fülek és az orr környékét csak a samponos vízbe mártott ujjunkkal mossuk meg, vigyázva, hogy szemét, fülét, orrát ne érje víz. Ha baleset folytán ez mégis bekövetkezne, a szemébe csepegtetett hagyományos szemcseppek segítenek. A vízzel felhígított sampont 3-5 percig kell a szőrén hagynunk, utána bő vízzel öblítsük le.

A fürdetést heti egy alkalommal három héten keresztül ismételnünk kell, hogy a petékből kikelt élősködők is elpusztuljanak. Fontos! Ezzel a samponnal a ketrecet és egyéb kellékeket (tálat stb.) is jól meg kell mosnunk, majd bő tiszta vízzel le kell öblítenünk.

Gombás fertőzést tengerimalacnál leggyakrabban a Trichophyton mentagrophytes és a Microsporum canis okoz. Mindkét gomba a zoofil fajokhoz tartozik (e fajok legtöbbje állatokat fertőz meg, és általuk terjed), az előbbi viszont inkább tengerimalacnál, nyúlnál, csincsillánál, ugróegérnél, hörcsögnél, az utóbbi pedig legtöbbször kutyánál, macskánál fordul elő. Angol nyelven a gombás bőrbetegséget „Ringworm”-nak (is) nevezik. A fertőzés közvetlen érintkezéssel, a környezetbe került fertőző anyagokkal (pl. szőrszál) vagy tárgyakkal (pl. fésű, egyéb kellékek), vagy a környezetben lévő spórákkal stb. történik, de nem mindig okoz megbetegedést. Egyes esetekben az egészséges állat hordozója lehet anélkül, hogy klinikai tüneteket mutatna. Kialakulását leginkább a bőr ellenálló képességének hiánya, a kedvező környezeti tényezők (a magasabb páratartalom és hőmérséklet, a nedvesség), a nem megfelelő étrend, egy bizonyos életkor (idős- vagy kölyökkor), a stressz (ilyen a vemhesség időszaka is) segítik elő. Tengerimalacnál a fertőzés általában a szem körül, az orron és/vagy körülötte, vagy a testen jelentkezik. A szőr kihull, a bőrön göbök, pörsenések jelennek meg, e helyen hámlik, pikkelyesedik a bőr. Legtöbbször - főleg melegben - ez viszketéssel jár, a fertőzések nagyobb területekre is kiterjedhetnek, s néha a bőrön allergiás gyulladások vehetők észre. Az állatorvos utasításai szerint kell eljárnunk, gombásodás esetén a Nizoral krém és a Betadine fertőtlenítő segít, de a kivizsgálás mindenképpen ajánlott, mert akár atkás (Figyelem! A Trixacarus caviae kezelés nélkül halálhoz vezet!), vagy bakteriális fertőzés is fennállhat, csak a megfelelő kezelés hozhat eredményt. Ha állatunknál (tengerimalac, kutya, macska stb.) gombásodás jelentkezik, a higiéniai szabályoknak megfelelően járunk el, a fertőzött állatot az egészségesektől külön tesszük, a ketrecet, egyéb kellékeket fertőtlenítjük stb. Súlyosabb esetekben a Grizeofulvin antibiotikummal történő szisztémás kezelés tengerimalacnál is alkalmazható (csak abban az esetben, ha ezt állatorvos ajánlja), a vemhes nőstények azonban nem kaphatnak. A kezelés alatt kisgyermeket a fertőzött állat közelébe ne engedjünk. A gombás megbetegedésnek a tengerimalac nem természetes forrása, ő maga is más állattól, vagy egyéb úton fertőződhet (ez közvetve - általunk - is megtörténhet, ha pl. ilyen állatot simogatunk, s utána a tengerimalacot megfogjuk).

Fotó: Fungal2.jpg (53473 bytes)

Tengerimalacnál protozoá-fertőzést leginkább a Cryptosporidium wrairi és az Eimeria caviae kokcídiumok (hámszövetekben élősködő apró egysejtűek) okozhatnak. A fertőzés orál-fekál úton terjed. A spórák (oociszták) a fertőzött víz vagy élelem (pl. fertőzőtt saláta, fű stb.) fogyasztásával, vagy a fertőzött környezeti felületekkel való közvetlen érintkezéssel a bélcsatornába jutnak, a tengerimalac bélhámsejtjeiben élősködnek, s itt megsokszorozódnak. A sporozoitákból több lépésen keresztül gaméták alakulnak ki, ezek összeolvadásából oociszták keletkeznek, újabb hámsejtekbe hatolnak, s akár a bélcsatorna hámjának jelentős részét is lecsupaszíthatják. A vastag falú oociszták a bélsárral ürülnek. Főleg a fiatal kisállatok veszélyeztetettek. Klinikai tünete: a tengerimalac letargiás, gyengén fejlődik (sovány) vagy testsúlya csökken, hasmenése van, szőre kissé zsíros, durva és borzolt. Súlyosabb esetekben halálos kimenetelű lehet (gyakran társul bakteriális fertőzéssel).

A parazita a szervezetben tünetmentesen is jelen lehet, ilyenkor a fertőzött kisállat a kiegyensúlyozott és megfelelő táplálkozás ellenére sem fejlődik megfelelően. Hasmenés esetén tengerimalacunk kiszáradását meg kell akadályoznunk, és minél hamarabb orvoshoz kell vinnünk, hogy a megfelelő kezelést megkapja (fertőzés esetén a bélsárminta parazitológiai vizsgálatakor az oociszták kimutathatók). A környezetében lévő tárgyakat, kellékeket fertőtlenítenünk kell.

Kapcsolódó link: Morphology of the typical oocyst

A Paraspidodera uncinata bélféreg (fonálféreg) a cökumban (vakbélben) és a vastagbélben él, ritkán okoz klinikai tüneteket. Nagysága kb. 2-5 mm, életciklusa 65 nap. A peték a bélsárral ürülnek. Általában elmondható, hogy tengerimalacnál ritkán fordul elő.

A Fasciola sp. féreg (trematoda) a tengerimalacot megfertőzve súlyos májkárosodást okoz. A betokozódott állapotban lévő lárvák (metacerkáriák) a fertőzött fűszálakon találhatók. A fertőzött zöldféléket fogyasztva az apró métely a tokocskákból kiszabadul, a bél falát átfúrva a hasüregbe, majd innen a májba hatol, és ott vándorolva vérzéseket, szövetroncsolást, gyulladást okoz. A peték a bélsárral ürülnek.