Kardszarvú antilop
(Oryx dammah)
Angolul: Scimitar oryx

Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)

Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)

Vadon kipusztult (extinct in the wild - IUCN), CITES I. Előfordulás: Nyugat-Szaharától Egyiptomig és Szudánig (míg ki nem pusztították) Testtömeg: 100-210 kg Marmagasság: 90-140 cm Tápláléka: sivatagi, félsivatagi növények Szaporodás: a tehén kilenc hónapig tartó vemhesség után egy borjat hoz világra. Észak-Afrika északi felének félsivatagjait, sivatagos területeit lakta ez az impozáns antilopfaj. Az esőzéseket már messziről megérzi, mindig azokra a területekre vándorol - akár 100 kilométereket is -, ahol a legfrissebb hajtásokhoz tud jutni. Amikor csak teheti, felkeresi a vízforrásokat, de szüksége esetén szukkulens növények hajtásaiból hosszú ideig fedezni tudja a vízszükségletét. Világos színe és jellegzetes szarva könnyen felismerhetővé teszi. Mindkét ivar szarvat visel, noha a bikáé jóval nagyobb és erősebb, mint a tehéné. Szarvaikat laz egymás közötti párviadalokban és a ragadozók elleni védekezéskor egyaránt használják. A kardszarvú antilopok rendszerint 20-40 fős csoportokban élnek, de ideiglenesen akár 1000 egyedből álló hordákba is összeverődhetnek (pl. itatóhely környékén). A fiatal bikák elhagyják szülőcsoportjukat, magányosan, vagy még gyakrabban más fiatal hímekkel együtt vándorolnak. A felnőtt bikák territóriumot foglalnak el, amelyet védenek és megpróbálják a nőstényeket is azon belül tartani. A bika agresszív fellépése sok gondot okoz a Veszprémi Állatkertben, külön kell tartani a párzási időszaktól eltekintve a teheneitől. A Nemzetközi Vörös Könyv (2000) szerint élőhelyéről gyakorlatilag kipusztult, kósza híradások szólnak kisebb, négy-öt fős csapatokról a Niger folyó mentén. Az állatkertekben a helyzet valamivel jobb, a EAZA fajmegmentési programának (EEP) köszönhetően remény van arra, hogy a nem túl távoli jövőben állatkerti szaporulatból szárnazó egyedeket telepítsenek vissza Afrikába