„Olyannyira hasonlatos az Édenkertre, amennyire csak lehetséges ez a Földön” – nyilatkozta Bruce Beehler, a csoport társvezetője. A csapat új pillangókat, békákat és egy sor figyelemreméltó növényt jegyzett föl, köztük öt új pálmafajt és egy óriási virágú rododenront. A vizsgálat a tudomány számára eddig ismeretlen mézevő madárra is rábukkant.
Az amerikai, indonéz és ausztrál tudósokból verbuválódott kutatócsoport a köd fedte Foja-hegység egy részét vizsgálta át, amely Új-Guinea szigetének északnyugati (indonéz) részén fekszik, északra a hatalmas Mamberamo-medencétől. A kutatók majdnem egy hónapot töltöttek a helyszínen, és a Foja-hegység alacsonyabb dombjaitól kezdve a 2000 m magasságot is meghaladó csúcs közeléig föltérképezték az állat- és növényvilágot.
„Gyönyörű, érintetlen, lakatlan erdőség; e hegyekben semmi jele az emberi hatásnak vagy jelenlétnek” – áradozott dr. Beehler. – „Helikopterrel vittek oda bennünket. Sehol sincs út; igazán nehéz a közlekedés.”
A csapat egyik legjelentősebb fölfedezése egy élénk narancsszínű pofafoltot viselő mézevő madár volt – az első új madárfaj Új-Guinea szigetén több mint 60 év óta. A kutatók megoldottak egy jelentős madártani rejtélyt is: megtalálták a Berlepsch-paradicsommadár élőhelyét.
Ezt a madarat a 19. század végén írták le, bennszülött vadászok által, ismeretlen helyen gyűjtött példányok alapján. A fajt azután több további expedíció próbálta megtalálni Új-Guineában, mindez ideig sikertelenül.
A csapat felfedezőútjának már a második napján az elbűvölt kutatók szeme elé került egy hím Berlepsch-paradicsommadár, amely éppen násztáncot mutatott be a háttérben megbújva figyelő tojónak. Ez volt az első eset, amikor nyugati tudósok megfigyelhették a faj élő hímjét, és bebizonyíthatták, hogy a Foja-hegység a faj igazi otthona.
Egyik legemlékezetesebb élményük volt, amikor összefutottak a hosszúcsőrű hangyászsünnel. Ez az állat az emlősök ősi, tojásrakó csoportjába tartozik, ahová a kacsacsőrű emlős is. Az állat hagyta magát megfogni, és nem tiltakozott az ellen sem, hogy kis időt a kutatók táborában kellett töltenie, hogy alaposan szemügyre vegyék.
Beehler szerint a hosszúcsőrű hangyászsün valószínűleg azért nem félt az emberektől, mert még sosem látott ilyen „állatot”.
Más állatok azonban jóval félénkebbek voltak, és a megpillantásuk után igyekeztek gyorsan eltűnni a sűrű erdőben. Ez utóbbiak közé tartozott az aranysujtásos fakúszó kenguru, amelyet először jegyeztek föl Indonéziában. Erről a fán élő dzsungellakóról korábban azt hitték, hogy közel áll a kihaláshoz a túlzott mértékű vadászat miatt. Szerencsére úgy tűnik, akad számára még menedék, ahol biztonságban élheti rejtett életét.
Bár számos fölfedezést tettek, a kutatóknak nem volt elég idejük a terület teljes átvizsgálására, ezért azt tervezik, hogy még ez évben visszatérnek a helyszínre.
Új-Guinea Grönland után a világ második legnagyobb szigete. A szigetet Inigo Ortiz de Retes spanyol hajós nevezte el 1546-ban. Az elnevezés onnan ered, hogy a sziget őslakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakosaira. A sziget nyugati fele Indonéziához (1969-ben fegyveresen foglalta el), keleti része pedig Pápua Új-Guineához tartozik. Ez utóbbi 1975-ig ausztrál gyarmat volt. A csaknem tíz Magyarországnyi területű szigeten található a Föld harmadik legnagyobb összefüggő trópusi erdősége.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy nemzetközi tudóscsoport beszámolója szerint megtalálták az „elveszett világok” egyikét az indonéziai őserdőben, amely több tucatnyi eddig ismeretlen állat- és növényfajnak ad otthont.
