A kutatók meghatározták, hogy a csótányok döntéshozatala kiszámítható mintát követ, amely magyarázatot adhat más rovarok és állatok, például hangyák, pókok, halak, sőt még a varjak csoportdinamikájára is.

A német csótányok (Blattella germanica) néma élőlények, ezért kémiai anyagokkal és érintéssel kommunikálnak egymással, illetve a látást is használhatják, mondja José Halloy, az e heti Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent cikk társszerzője.

Halloy úgy vizsgálta a csótányok csoportos viselkedését, hogy egy tálkába helyezte őket, amelyre három búvóhelyet tett. A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsa, hogyan oszlanak el a csótányok a búvóhelyek között.

Sok „tanakodás” után – amely csápokkal való vizsgálódást, egymás megérintését és más kommunikációt foglalt magában – a csótányok tökéletesen elosztották magukat a búvóhelyek között. Például, ha 50 rovart helyeztek egy edénybe, amelyben három, 40 rovar befogadására alkalmas menedék volt, 25 csótány az első búvóhelyen, 25 a másodikon zsúfolódott össze, a harmadikat üresen hagyták. Amikor akkora búvóhelyeket raktak a tálba, amelyben 50 rovarnál több is elfért, akkor valamennyien az első „házba” húzódtak.

Halloy és munkatársai megállapították, hogy az együttműködés és az erőforrásokért való vetekedés között egyensúly áll fenn, így a tapasztalt viselkedési modellek lehetővé teszik számukra a csoportméret optimalizálását.